Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2015, október 10.
XIV. évfolyam 10. szám
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
"Tisztelettel köszöntőm az olvasót, azoknak az íróknak a nevében, akik Petőfivel együtt vallják: „én használni s nem ragyogni akarok". Azoknak a nevében, akik tudván tudják: úgy kell szólniuk, hogy a szakmán kívül is értsék a szavukat. Azoknak a nevében, akik számára az írói lét nem csupán írásos tevékenységet jelent, mert tisztában vannak azzal, hogy tetszetős nov-ellákat, esszéket, regényeket és verseket írni önmagában még nem tisztesség, íróként élni – tehát: hadat üzenni minden sandaságnak, magabiztosabbakká tenni a legemberibb moccanásokat a világban, ünneprontásra bújtogatni a hamis csinnadratták idején – ez igen, ez tisztesség a javából, mert vannak esetek, amikor az írónak az írásműnél többet kell nyújtania: emberségből példát, sőt, a vitézségről formát. S annál nehezebb az író dolga, minél rajtakaphatatlanabb, minél összetettebb – tehát újmódibb – az a sokat emlegetett vitézség.
  Tiszteljük a kápráztató intellektuális játékokat, a magasröptű, éteri verselést, szakmai felkészültségünk minket is alkalmassá tenne a divatos „modernkedésekre”. Ám lelkesedni csak Váci Mihály tételéért tudunk: nem lehet igaz tollforgató az – hic et nunc legalábbis – aki nem társadalmi forradalmár is egyben.
  Bennünket nem érdekel az irodalom maga. Pontosabban: csak annyi érdekel az irodalomból, amennyi az emberektől visszatérül belőle valamilyen formában. Visszatérül egy csipetnyi jóindulatban, a másik ember iránti növekvő hajlandóságban, egy szívdobbanásnyi hazaszereteben, egy ici-picivel nagyvonalúbb közgondolkodásban. Avagy visszatérül gyűlöletben, olyan tiszta gyűlöletben, amely aljasságok és igazságtalanságok ellen lobban fel. Hisszük, hogy az ihletett írásművek a legkonstruktívabb társadalmi indulatok cinkostársaiul szegődhetnek. Felbátorodottabb lehet a félszeg – sőt, mind félszegebb – humánum tőlük ma is a világban."
 

Részlet a költő, az Ezredvég című irodalmi magazin nyitó számához írt előszavából. 1991 májusában.
Baranyi Ferenc
Útrabocsátó
KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letölthető művek
Ajánlott Honlapok
Munkatársaink Honlapjai
Naplók, jegyzetek.
(blog)
Kattints a kép nagyítható

Ledőlt tűzfalra
felvázolt életeden
poros vér csorog.

Kisautóid
szétdobálta egy repesz.
Még apa is sír.

Új otthont ígér,
és Anya felöltöztet.
Kíváncsian vársz.

Gumicsónak ring
a tengeren. Még nevetsz.
Majd víz mindenütt.

Most homok ölel.
Istened kezét fogod.
Ő hazavezet...

egy halott szír kisfiú emlékére

Szegő Judit
Haiku-koszorú
Félek, Anya, félek! Robbannak a bombák…
Ne félj, kicsi kincsem, holnap szebb nap vár rád.
Elindulunk holnap békére találni,
Ne félj, kicsi kincsem, nincs már mire várni…

Félek, Anya, félek! Háborog a tenger!
Ne félj, kicsi kincsem, szebb nap vár ránk hidd el,
Nem jön már több örvény, megnyugszik a tenger,
Megérkezünk holnap, partot érünk reggel.

Félek, Anya, félek! Idegenek jönnek…
Ne félj, kicsi kincsem, itt már picit könnyebb.
Ételt, italt adnak, letörlik a könnyed.
Ez már szabad világ, nem kell félned többet!

Fázom, Anya, fázom! Hideg itt a reggel!
Mindjárt kisüt a nap, melegebb lesz, hidd el!
Addig bújj csak hozzám, melengessük egymást,
Megérkezünk holnap, befogadnak, meglásd!

Félek, Anya, félek! Kiabál mindenki!
Vízágyúval lőnek, nincs már hová menni!
Nekünk itt sincs békénk, nem lesz helyünk soha?
Kérlek, Anya, kérlek, menjünk inkább haza!

Kicsi kincsem, félek! Nem mehetünk haza,
Házunk lebombázva, bedőlt minden fala.
Otthon biztos halál, itt gyűlölet vár ránk,
De ígérem, egyszer ismét lesz majd párnád,

Lesz meleg otthonod, ételed, mosolyod,
Nem kell félned többé, lesz majd gyerekkorod.
Addig megyünk, kincsem, míg meg nem találjuk
A helyet, hol nekünk is lehet békés álmunk,
Békés, szép világunk.

                                                          2015. 09.18.

Kovács Gabriella
Anya, félek!
I
.
Van úgy, hogy eljönnek a forradalom órái.
A fûszeres redőnyei zuhannak,
az anya szalad rossz fia után
sírva, zsíros kenyérrel,
s a fegyvertől alig ölelheti.
Aztán megtalálják a fiút is,
falnak fordulva fekszik a kövön,
s a kenyerén marakodnak ebek.
Ilyenkor megölik a trafikost,
ki mosolyog, hogy volt mersze meghalni,
a plakátragasztót, ki az új törvényt cipelte,
s a szórakozott ügyvédet,
aki tejet ment venni,
mert elfelejtette, hogy béke sincs.
A lányt, ki érintetlen kéztől és időtől,
meglelik a lőszerraktár romjai alatt,
a kohász ölbe veszi,
s fehér combja hiába villanó már.
A kisfiú a játékbolt előtt követ keres,
a kirakatba dobja,
és boldogan viszi zsákmányait
gondolva már az új forradalomra.
A férfiak tépetten, mocskosan
őrséget állnak a tüzek körül,
s a költő tudja csak, hogy fáradtan
magukról énekelnek.

II.

Van úgy, hogy eljönnek a forradalom napjai.
A kertekben elássák halottaikat és kincseiket
a nyomorultak.
Csöpp, fekete asszony jajong,
s nem tudják hogyan nevezni a fiút,
Spartakusznak, Marat-nak, Leninnek,
később István lesz, mert kidől az apja
a fegyverek között.
Elsô nap ezer ember,
második nap kétezer halott,
harmadik nap felvezetik a kartonokra.
A tiszta faluban vasárnap van,
a harcosok dalolnak;
egy kislány ünneplőben hever kazal tövén,
s világos vérét combján szétkeni.
A vezér előtt sűrű almabor van,
s hűvös kertjében jegyzetel
valami új világot.

III.

Van úgy, hogy eljönnek a forradalom évei.

                                                                 (1967)
Nógrádi Gábor
FORRADALOM
Hamburgeres zacskót pofoz,
akár macska az egeret.
Majd fut tovább, s egy ócskás
telepén karikává rendezi a port,
és dédelget lopott rézcsöveket.

Megtorpan. József Attila tér. Így
hívják. Kit érdekel, miért. Sokadik
megállója ez a busznak.
Hátrébb, a sövény mögött,
egy kapualjban kölykök szipuznak.

Megkerget néhány vonaljegyet,
lebegteti őket, majd leejti s nézi,
amint a tócsán lila csónakokban
bogarak szelik a földre-hullt eget.

Az utolsó ház mögött öreg gyártelep.
Kedvére tombolhatna itt, de nem.
Meghalni a nagy üres csarnokba fut,
s az olajos rongyok mozdulatlanul
lógnak a rozsdás traverzeken.
Fövényi Sándor
Külvárosi szél
2

Tudja minden pendelyes szolga,
mit véghezvittél,–
mitől dagad a pompa;
a hódításokat  rendre mind,
s ahogy az egyeduralmat
kikapartad  e kibaszott, vak
arisztokratákból;
de most magadra vethetsz…
s hiába vered le Pompeiust,
s fogod  be csellel Antoniust,
a költő megérzi bűzöd,
s dög reád,
ha ezernyi sereg is áll köréd,
hiába ölsz le a harcban.
Én, s az igazság milliom
fénnyel él tovább,
s tudják már
a rettegő jósok:
közel a végzet,
s nincs tovább…
                                       P.C. Cicero
Rada Gyula
CAESARHOZ
Játssz hát, játssz hát tovább, és ne várd,
hogy a világ átírja neked a szótárt,
lehet, zavar, ha néhány fogalom megkavar,
és egy érzés felkavar, a torkod néha kapar,
mert már kimondtad, lehet, nem is akartad,
de felavattad önmagad szobrát, zavarhat,
hogy márványba véstelek és nem kértelek
szépen, szavaim érdesek, eléd térdelek,
de hallgatok, már nem álmodok, most fázok,
nem lázadok, elmúltak azok az alkonyok,
mikor csodáltalak és minden percben vártalak,
börtönbe zártalak, s nem védtek várfalak,
csak pókhálót szőttem köréd, úgy, miként
nőt birtokolunk férfiként, egy nyáridényt
kértem, de féltem, képes vagy-e értem
vétlen létezésem bűnbe vinni, a fényben
állsz, csak árnyékod vagyok, még álmodok,
még várok, de mint egy átok, én is elmúlok,
azok az alkonyok, mikor elaludnak
a virágok,  az éjbe zuhannak.

Tiszai P. Imre
Játssz hát tovább
A balkonok korlátjain még ott csüng a nyár,
s a fák tövében fürge fények kergetőznek,
de hallani már zörgő lépteit az ősznek,
amint a tóra alkonyatkor inni jár.

Hűvös szelet lehelnek a hallgatag hegyek,
s a kályhát már gyakran begyújtom éjszakára.
Mikor a víz felett, mint füst, kering a pára,
a varjak károgó hangjára ébredek.

Hiába, rajtam enyhe borzongás fut át,
a természet szemére nem vetek hibát.
Most ősz lesz, majd abban keresem a szépet.

Mert mindegy, ölel-e forrón, hozzám bújva,
vagy csak fagyot simít az arcomra ujja,
a Földön nincs nagyobb csoda, mint az Élet.
Kolev András
Most ősz lesz
Verasztó Antal
Akikkel az élet történik
A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat nem tudtak mondani, akik ismerték.
Családjával, a Határ-házsoron lakott, ahol félig-meddig már a természet volt az úr. Szerette ezt a maga választotta helyet ahol, ha nem is lehetett újrateremteni a régmúlt időket, de könnyebb volt álmodozni róla...
..................
Tartalom
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
kortársak, mesterek
Joseph Haydn
Scherzando D C
Andante & Adagio
Trinity Haydn Ensemble

.....................
Bányai Tamás: Karantén
Bodó Csiba Gizella:
Megszólított az ősz
Csepeli Szabó Béla: Hajnali kovácstüzek
Dobrosi Andrea: A maszk…
Fetykó Judit:
Berti, meg azok a dolgok…
G. Ferenczy Hanna: Requviem
Kajuk Gyula: Az este hűvösében
Kamarás Klára: Látod?
Karaffa Gyula: Láttam...
Kardos András: Gesztenyedal
Kaskötő István:
Sem ura, sem szolgája...
Király Gábor: A gyerekrabló
Koosán Ildikó: Ősz
Költő Nagy Imre: Kivert zsellérek
Kő-Szabó Imre: Morzsolt kukorica
Köves József:Az utolsó magyar
Lehoczki Károly: Volt pajtások
Lelkes Miklós: Horthy
M. Laurens: Van az úgy...
Mándy Gábor:
Ha Magyarország csődbe megy
Nyakó Attila: Nyugdíjváró
Ódor György: a fogyás dialektikája
Pethes Mária: vetítés
Pethő N. Gábor: Vagy hagysz,
Ricza István: Látogatás
Szepes Erika: Két kép
T. Ágoston László:
Azok a piros pontok…
Vihar Judit: Haiku  2015


Bokros Márta
Utiélmény
Baranyi Ferenc
versek
l